Jó hírünk van! A CÉGALAPÍTÁS illetékmentes
lett!
JOGESETEK!
Várjuk
véleményüket, hozzászólásaikat a jogesetekhez!
Amennyiben Önnel
is történt olyan eset, amely tanulságul
szolgálhat mások számára, akkor kérjük,
hogy írja meg nekünk az alábbi oldalon:
http://www.cegalapitas-szeged.com/cegalapitas_kapcsolat.htm
Új trükk?
Hogyan csalnak ki pénzt az eladni vágyó ingatlan
tulajdonosokból!
Fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék, mi
a legújabb trükk az ingatlan piacon, amivel a hosszú
ideje értékesítési gondokkal küzdő tulajdonosokból
szépen meg lehet élni. Az is lehet, hogy ez már régi
trükk, csak én nem hallottam róla, de most megosztom
a Kedves Olvasóimmal, mivel fontos, hogy publicitást
nyerjen ez az enyhén szólva is inkorrekt eljárás.
Történt napjainkban egy nyugdíjas ügyféllel, aki a
felújított másfél szobás tégla lakását el szerette
volna adni. A recesszió miatt hosszabb ideig hiába
próbálkozott, a hirdetése alapján az általa
megjelölt áron nem talált vevőre.
Elkezdte böngészni az internetet és talált egy
céget, akik azt ígérték, hogy a velük szerződő
ügyfélnek 30 napon belül eladják az ingatlanát.
Nyugdíjasunk megörült a lehetőségnek, hiszen az
ajánlat eléggé csábító volt ahhoz, hogy gondolkodás
nélkül felemelje a telefonkészüléket és érdeklődjön.
Megegyeztek, hogy a cég küldi a munkatársát a
szerződéssel, amelyet meg is kötöttek.
Ezután a cég felajánlotta a további értékesítési
lehetőségeit, azaz befektetőknek kiajánlja az
ingatlant, esetleg aukcióra viszi, illetve hirdetési
felületet biztosít. Azonban a fenti lehetőségek
igénybevételének a költség oldalát nem beszélték
meg, nyugdíjasunknak pedig nem jutott az eszébe
erről érdeklődni.
A szerződéskötéskor 18.000.-Ft-ot elkértek az
ügyféltől az ügyletért, aki ezt ki is fizette.
Néhány nap múlva telefonon megkereste a cég egyik
munkatársa azzal, amennyiben enged a vételárból,
akkor van érdeklődő befektető. Csupán 200.000.-Ft-ot
kellett engedni, amely nem annyira jelentős összeg,
hogy ügyfelünk és bármelyik eladó ingatlan
tulajdonosa ne egyezne bele. Nyilvánvaló cél volt a
beleegyezés megszerzése! Ez meg is történt és
ügyfelünk várta a vevőt. Helyette egy levél érkezett
azzal a tartalommal, hogy a befektető csak
értékbecslés alapján vásárolhat és elküldték az
értékbecslés megrendelését tartalmazó adatlapot.
Az értékbecslés ára a megszokottnál magasabb
összegben volt meghatározva, mégsem ez indította el
az ügyfelet, hogy ügyvédhez forduljon, inkább az
aggasztotta, hogy az értékbecslő a cég munkatársa,
aki abban érdekelt, hogy a forgalmi értéknél
alacsonyabb értéket állapítson meg.
Ami még szöget ütött a nyugdíjasunk fejébe, hogy az
adatlap aláírásával elfogadja azt is, hogy a becsült
érték mindkét fél számára kötelező érvényű.
Ebből arra lehet következtetni, hogy jóval a
forgalmi érték, sőt, akár a piaci érték alatti ár
lesz a becsült érték és akkor a befektető busás
haszonra tehet szert a vásárlást követő értékesítés
során.
A másik lehetőség, hogy nincs is semmiféle
befektető, hiszen a befektető részéről senki sem
nézte meg a lakást és a cég csak arra hajt, hogy
minél több pénzt gyűjtsön be az elkeseredett
ingatlan tulajdonostól.
Az ügyleti díj és az értékbecslés díja együttesen
közel 70.000.-Ft bevételt jelentett a cégnek, ha ezt
megsokszorozzuk a hiszékeny és az ingatlanuktól
szabadulni vágyó tulajdonosok számával, akkor már
nem is kell ide befektető és áron aluli értékesítés,
már szép bevételi forrása lesz a cégnek, aki még a
számla kiállításával sem vesződik, hiszen a
nyugdíjas úgysem tudna vele mit kezdeni.
Talán még céget sem kell alapítani ehhez a trükkhöz,
elég egy ember, aki felkeresi az ügyfeleket és
kipostázza a leveleket.
Nem szeretnék ötleteket adni a trükkökből élő
cégeknek, magánszemélyeknek, inkább az ingatlan
tulajdonosok figyelmét szeretném felkelteni, hogy
legalább velük ne fordulhasson elő ilyen eset!
Dilettáns, vagy csak tehetségtelen?
Esetleg mindkettő?
Elgondolkodtató az alábbi eset! Komolyan nem tudom
eldönteni, hogy milyen jelző illik leginkább ennek a
történetnek a főszereplőjére.
Döntse el Ön, Kedves Olvasó!
Én pedig maradok a száraz tények, a reménytelen
valóság leírása mellett.
Napjainkban mindennapos jelenség, hogy valaki,
akinek van elképzelése arról, mivel szeretne
foglalkozni, esetleg családján belül vannak
tapasztalatok egyes vállalkozási területek terén,
ezért elhatározza, hogy belevág a cégalapításba.
Nincs is ezzel probléma, hiszen semmire sem jutnánk,
ha nem mernénk vállalkozni, nem mernénk az
elképzelésünket megvalósítani.
Ez rendjén van idáig!
Hősünk tehát megalapítja a cégét. Van elképzelése,
terve és ötlete arról, hogy mivel szeretne
foglalkozni. Jelen esetben a vendéglátás volt a cél,
mégpedig családi vállalkozás formájában. Ez nagyon
jó megoldás, hiszen a pénz, a munka és végül a siker
is a családon belül marad.
A vendéglátás nagyon szép, de nagyon nehéz ágazat
is, amely nemcsak szakértelmet, sok odafigyelést, de
még az előrelátást is megköveteli.
Esetünkben szinte minden adottság megvolt, hősünk
megküzdött az üzlet kialakítása, engedélyek, építők
és végül a kereskedelmi beszerzések minden
formájával, ráadásul sikerrel.
Nagy feladat volt még a vendégkör kialakítása is,
amelynek legegyszerűbb módja a kellemes környezet,
finom ételek és udvarias kiszolgálás megteremtése.
Ez is sikerült!
Mi hát akkor a probléma?
Hát, természetesen a pénz, amely nemcsak
napjainkban, de amióta világ a világ mindig is a
problémák forrása volt és lesz is.
Hősünk tehát sikerre vitt egy vállalkozást, ráadásul
egy nagyon nehéz műfajban, ennek ellenére mégis
bajba került.
Energiáját teljesen felemésztette a vállalkozás
beindítása és nem jutott már ideje és pénze a cég
működési kiadásaira. Működésen értem a járulékok,
közterhek folyamatos, havi rendszerességgel történő
kifizetését. Ez pedig nagyon fontos feladat, ettől
nem lehet eltekinteni. Aki mégis megteszi, számolni
kell a következményekkel.
Esetünkben a vállalkozás további fejlesztése,
bővítése a felmerült igények miatt létkérdéssé vált.
Ehhez azonban pénzre lett volna szükség, amely
pályázati úton éppen elérhetővé vált. A cég bele is
vágna egy sikeres pályázatba, azonban a felhalmozott
NAV tartozás ebből a lehetőségből kizárja.
Hősünknek nincs pénze, hogy rendezze a
felhalmozódott adósságát, de ha nem tudja kifizetni,
akkor a cége felszámoló martalékává válik.
Hát ebből a helyzetből találja meg valaki a kiutat!
Hősünk egyenlőre nem találja a megoldást és
egyértelmű, hogy csak további eladósodás árán
kerülhet ki ebből a helyzetből. Mivel a sikeres
pályázathoz önerőre is szüksége van, e miatt is el
kell majd adósodni és már nem is látjuk az
eladósodás végét.
Talán, ha a kezdetek kezdetén előrelátóbb,
figyelmesebb lett volna, ha nem csak a szakmai
előrelépésre, de a pénzügyekre is figyelt volna,
talán ha még takarékoskodik is egy kicsit a
bevételből, akkor most egy virágzó vállalkozással
büszkélkedhetne.
Ilyen egyszerű egy céget csődbe juttatni, még akkor
is, ha jó az elképzelés és sikeres a vállalkozás!
Örökölni, vagy nem
örökölni, ez itt a kérdés?
Most egy
hihetetlennek tűnő esetet mutatok be!
Még az eset szereplői
is hitetlenkednek, ha nem velük történt volna meg,
talán el sem hinnék, hogy ilyesmi egyáltalán
megtörténhet.
A kezdetek évekkel
korábbra nyúlnak vissza, amikor egy hálás beteg,
akinek nem voltak leszármazói, bejelentette
orvosának, hogy javára fog végrendelkezni. A beteg
tudta, hogy orvosa Alapítványa sok elesett emberen
tud segíteni, ezért kis vagyonkájával ehhez a
nagyszerű feladathoz szeretett volna a maga módján
hozzájárulni. Azt szerette volna, hogy a vagyona
olyan helyre kerüljön, ahol sok kiszolgáltatott,
beteg emberen tudnak segíteni.
Az orvos nem vette
komolyan a felajánlást, hiszen munkája során nap,
mint nap találkozik hálás betegekkel, akik örömüket
nagyon sokféle módon igyekeznek kimutatni.
A beteggel többet nem
találkozott, mivel az Ő szakterületén már nem volt
szüksége további kezelésekre.
Néhány év elteltével
azonban az orvos kapott egy hagyatéki tárgyalásról
szóló értesítést, melyből arról értesült, hogy
örökölt. Először nem tudta mire vélni a levelet, de
azután az elhunyt neve alapján felrémlett benne az
ajánlat, amelyet egy pillanatra sem vett komolyan.
Hát, tévedett!
A volt beteg tehát
évekkel később egyéb betegségében elhunyt és a
végrendeletében az orvost jelölte meg örökösének.
Két kisebb értékű ingatlan maradt utána, melyek
átadására hagyatéki tárgyalás során kerülhet sor. A
tárgyalásra az orvosnak nem volt ideje elmenni,
ezért egy helybéli ismerős szakembert kért meg a
képviseletére.
A történet eddig,
ugyan meglepő, de nem hihetetlen. Ami azonban ezután
következett, az nem mindennapi eset.
A felkért kisvárosi
szakember azonban nem állt teljesen a helyzet
magaslatán szakmailag. A történet lényege, az
elhunytnak ugyan nem voltak leszármazói, de élt még
az Édesanyja, aki, mint felmenő rokon, örököl a
gyermeke halála esetén. A kötelesrész intézményét
általában az átlag állampolgárok is ismerik és
tudják, hogy egy ilyen helyzetben a végrendeleti
örökös köteles kiadni a kötelesrészt az arra
jogosultnak. Amennyiben az erre vonatkozó
nyilatkozat megtételére sor került volna a hagyatéki
tárgyaláson, akkor már vége is lenne a történetnek.
Azonban az orvos kálváriája csak ekkor kezdődött el
igazán!
Néhány hét múlva
kapott a lakóhelye szerint illetékes Bíróságtól egy
idézést, ugyanis a köteles részre jogosult
hozzátartozó, az Őt megillető vagyonrész kiadása
érdekében, beperelte a végrendeleti örököst. A
Bírósági eljárás köztudottan hosszan elhúzódó,
költséges megoldás a vitás ügyek rendezésére. Jelen
esetben az orvos, ismét képviseltetve magát,
belecsöppent egy véget nem érő folyamatba, amelynek
a költségeit viselnie kellett. Az örökségét még csak
nem is láthatta a per lezárulásáig, amely több, mint
egy évig tartott. Miután saját pénzéből kifizette a
köteles részre jogosultat és végre átvehette
örökségét, akkor újabb meglepetések várták. Ugyanis
két kisebb értékű ingatlant örökölt, azonban az
egyik lakás megvásárlásához az örökhagyó kölcsönt
kért egy ismerősétől, mely tényről az orvos csak az
átvett íratok áttanulmányozása során értesült. Az
egyik lakást ezért, a rossz piaci környezet ellenére
kénytelen volt - természetesen mélyen áron alul -
értékesíteni, hogy a több millió forintos tartozást,
amelyet a vagyonnal együtt örökölt, a kamataival
együtt visszafizethesse. A másik kis lakás ugyan
megmaradt, de több millió forintos tartozás terhelte
az örökhagyó halálától eltelt időszak alatt
felhalmozódott rezsi számlák, kamatok, bírságok, az
eltemettetés költsége és annak késedelmi kamata,
valamint az időközben előkerült további hitelezők
jóvoltából.
Az orvost még ma is
perlik néhány százezer forintos költség miatt, amely
az elhunyt betegsége és ápolása kapcsán keletkezett.
Ha figyelembe
vesszük, hogy az örökölt ingatlanok vidéken kis
értéket képviselnek és össze számoljuk az örökség
átvételéig eltelt idő alatt felszaporodó sok
tartozást, kamatot, a hosszú bírósági procedúra
során elszenvedett idegességet, a meghurcoltatást,
akkor elmondhatjuk, hogy egy nem hozzáértő,
tapasztalatlan, vagy csak talán figyelmetlen
„szakember” igénybe vétele néha sokkal többet árt az
adott ügynek, mintha nem szívességből, hanem üzleti
alapokra helyezett elvek alapján, az adott ügyhöz
valóban értő, gyakorlott, profi szakembert kérünk
fel ügyünk ellátására. Ugyan ennek költségét is
viselni kell, de ez mégis sokkal olcsóbb, mint egy
elrontott ügyet utólagosan megoldani, ha ugyan van
ilyen helyzetben egyáltalán utólagos megoldás.
Ki milyen
következtetést von le ebből az esetből, azt Önre
bízom kedves Olvasó!
Talán tanulságul
szolgálhat ez az eset is a többihez hasonlóan!
Felelőtlen, vagy
áldozat?
Ez az eset számomra
is meglepő, mivel nem hittem volna el egy felnőtt
emberről, aki beszámítási képességének teljes
egészében a birtokában van, hogy ekkora hibát el tud
követni!
Mégis megtörtént!
Amikor a cégalapítás
érdekében az ügyfelek felkeresik az eljáró ügyvédet,
nagyon lelkesek és hisznek abban, hogy az általuk
alapított cég sikeres lesz. Ez egy természetes
hozzáállás és az ügyvédi irodában minden segítséget
megkapnak ahhoz, hogy az indulás jogilag is
zökkenőmentes legyen.
Amikor egy vállalkozó
nemcsak saját céget alapít, de a barátját is
felkarolja és igyekszik neki mindenben segítségére
lenni egy saját cég alapítása során, nem szokatlan
helyzet. Ez történt ebben az esetben is!
A vállalkozó
elkísérte az ügyfelet az ügyvédhez és a cégalapítás
összes fázisában segítségére volt. Segített neki
megfelelő cégnevet találni, elment vele a Bankba,
hogy átutalják az illetéket és az elkészült cég
dokumentáció áttanulmányozásában is segítségére
volt, több szem többet lát alapon. Az ügyvéd
felhívta a figyelmet a cégalapítást követő teendőkre
is (bankszámla nyitása, a könyvelő felkeresése stb.)
és útjára bocsátotta a lelkes cégtulajdonost a
vállalkozó barátjával együtt.
Teltek-múltak a
hónapok és több mint fél év elteltével az ügyfél
telefonon érdeklődött, hogyan tudna megszabadulni a
cégétől. Hihetetlennek tűnt, hogy olyan nagyszabású
tervek birtokában miért akarja ilyen gyorsan
megszüntetni a céget. Köztudott, hogy nem mindegyik
vállalkozás tudja megvalósítani elképzelését,
gyakran felkészületlenek a cégvezetők, nem végeznek
piackutatást, nem készítenek üzleti tervet és nem
tervezik meg előre tudatosan a cég tevékenységét.
Gyakran egy jó ötletnek tűnő elgondolás alapján
döntenek úgy, hogy céget alapítanak. Amikor elfogy a
pénzük és a vállalkozás nem hozza azt a
bevételt, amit vártak tőle, akkor feladják. Pedig
lennének lehetőségek!
Visszatérve az
esetünkhöz, az ügyfél kétségbe esve keresi a
megoldást, mivel csapdába került. Elmesélte, hogy a
vállalkozó „barátja” nem is igazán a barátja, csak
egy ismerőse ajánlotta neki. Nem pontosan derült ki,
miért kellett ajánlani a „barátot”, de ez esetünkben
nem is lényeges. A lényeg az, hogy a vállalkozó
„barátnak” volt szüksége még egy cégre és az
ügyfelet kérte fel az alapításra. Az elmúlt
hónapokban azonban kiderült a vállalkozó „barát”
börtönbe került korábbi cselekményéért és az ügyfél
nem tudott mit kezdeni a cégével. Bankszámlát ugyan
nyitott és könyvelőt is felkért a könyvelésre, de a
bankszámlára nem fizette be a nagy összegű
törzstőkét és a könyvelő munkadíjával is hátralékba
került. Elmondása szerint megállapodásuk alapján
minden költség viselését a „barát „ vállalta,
így Ő egyáltalán nem foglalkozott a cég pénzügyi
helyzetével, annak ellenére, hogy Ő a cég
tulajdonosa és az ügyvezetője.
Miután a „barát”
börtönbe került, az ügyfél végre, sajnos későn, de
rádöbbent arra, mekkora hibát követett el, amikor
„baráti” szívességként céget alapított. Most ismerte
fel csak igazán, hogy milyen nehéz helyzetbe került.
Egy céget könnyen és gyorsan meg lehet alapítani, de
ez egyben felelősséget is jelent. Aki ezt vállalja,
annak vállalnia kell a cég jogszabályoknak megfelelő
működtetését is. Amikor ezt az ügyfél megértette,
akkor már késő volt! A céget végelszámolással ugyan
meg lehet szüntetni akkor, ha nincs tartozása.
Esetünkben nem minden határidős feladatnak tett
eleget a cég, az ebből eredő bírság, kamat
megfizetése pedig a cég tulajdonosát terheli. Ezzel
a ténnyel szembesülve az ügyfél egyetlen egy célt
tűzött ki maga elé, megszabadulni valahogy a
cégétől. Valószínűleg idő kell ahhoz, hogy megértse,
ez nem így működik! Előbb teljesíteni kell a
fizetési kötelezettségeit és miután rendben lesz a
cég könyvelése, akkor megkeresheti a megszüntetés
legmegfelelőbb eszközét.
Nehéz helyzetbe
került az ügyfél, el kell ismerni, de ezért csakis
neki kell vállalni a felelősséget. Ugyan keresi még
a kibúvót és nem tudja elfogadni, hogy nincs!
Ez az eset is jól
példázza, időnként az ügyfelek saját hibájukból
kerülnek nehéz helyzetbe. Néha a tudatlanság, néha a
jóhiszeműség, néha a hanyagság vezet a
kilátástalanságba.
Esetünkben az ügyfél,
ha az alapítás során őszintén elmondja, hogy
szívességből segít „barátjának”, biztos vagyok
abban, hogy minden ügyvéd lebeszélte volna tervéről.
Döntse el Ön, kedves
Olvasó, hogy esetünkben az ügyfél felelőtlen döntést
hozott-e, vagy csak áldozata lett ennek az ügynek?
A sikeres életből a nyomorba kerülés tragikus
esete!
Nem könnyű felépíteni
egy sikeres életet, üzletet nyitni és családi házat
építeni 3 gyerek mellett. Ez sok embernek sikerül!
Azonban, nagyon könnyen előfordulhat, hogy rossz
irányba mennek a dolgaink és akár nehéz helyzetbe is
kerülhetünk. Nem kell ahhoz senkinek sem meghalni,
nem kell súlyos betegséget kapni, elegendő egy rossz
tájékoztatás és már azt vesszük észre, hogy nincs
semmink, mindenünket elveszítettük.
Hát egy ilyen esetet
mesélek most el!
Az történt, hogy az
ügyfél jó ötlettől vezérelve elhatározta, üzletet
nyit a város szívében. Kiszemelt egy Önkormányzati
bérleményt és elment az Okmányirodába, hogy kiváltsa
az egyéni vállalkozói igazolványát, amelyre szüksége
volt az üzlet működtetéséhez. Mivel nem rendelkezett
kereskedelmi végzettséggel, ezért azt a
felvilágosítást kapta a Hivatalban, hogy erre a
tevékenységre nem válthatja ki az igazolványt. Mivel
az ügyfél nem akart lemondani ötlete
megvalósításáról, ezért elhatározta, megkeresi a
megoldást, hogy mégis megvalósíthassa álmát.
Keresett egy olyan személyt az ismeretségi körében,
aki rendelkezik kereskedelmi végzettséggel és akinek
a neve alatt megnyithatja üzletét. Ezt jó
megoldásnak találta az ügyfél és végül meg is
valósította. Az üzlet bérleti joga is a kereskedelmi
végzettségű ismerős nevére került. Az üzlet
kialakítását és az árufeltöltés anyagi terheit
azonban az ügyfél viselte, ezért a saját tulajdonú
családi házát, ahol három gyermeket nevelt a
férjével együtt, elzálogosította és hitelt vett fel.
Az üzlet beindult és jól működött. A család szépen
meg tudott élni a bevételből és mindent meg tudtak
adni gyermekeiknek. Csakhogy az egyik gyermek
megbetegedett és hosszú kórházi kezelésre szorult. A
8 hónap alatt minden idejét a gyerek és a Kórház
kötötte le, így az ügyfélnek nem jutott ideje
odafigyelni az üzletére. Ezt kihasználva az ismerős,
akinek a nevén volt a sikeres vállalkozás, eladta az
üzlet bérleti jogát. Az ügyfélnek pedig megmaradt az
adósság és a jelzálogjog. Mivel a jövedelem forrás
egyik pillanatról a másikra megszűnt, ezért nem
tudta fizetni a hitel törlesztő részleteit sem. A
család anyagi helyzete megingott. Nem volt mit
tenni, el kellett adni a családi házat, hogy ki
tudják fizetni a tartozásukat. Albérletbe költöztek.
A férjével együtt keményen dolgoztak, hogy meg
tudják teremteni a szükségleteiket. Időközben a férj
elveszítette munkáját, mivel a fővállalkozó a
milliós tartozását nem fizette ki. A férj
munkanélküli lett. A feleség is csak alkalmi
munkákat talált, amely nem hozott rendszeres
bevételt. Már az albérleti díjat sem tudták
kifizetni, ezért a főbérlő felmondott a családnak. A
felmondási idő elteltével nem tudják hová fognak
költözni a még velük élő kiskorú gyermekükkel, mivel
a másik két gyerek az évek során nagykorú lett és
elköltözött a családtól.
Amennyiben a
Hivatalban, az indulásnál, az ügyfél pontos
felvilágosítást kap, vagyis precízen tájékoztatják
arról, hogy kiválthatja a vállalkozói igazolványt,
abban az esetben, ha egy megfelelő szakképesítéssel
rendelkező alkalmazott, vagy segítő családtag
foglalkoztatását igazolja, akkor egészen másképpen
alakult volna ennek a családnak a sorsa.
Ez az eset szolgáljon
tanulságul, mind a felvilágosítást nyújtók, mind a
vállalkozást indítani szándékozók számára!
|