Virtuális jogász szolgáltatásai ITT

 

 

Jó hírünk van! A CÉGALAPÍTÁS  illetékmentes lett!

 

JOGESETEK!

Várjuk véleményüket, hozzászólásaikat a jogesetekhez!

Amennyiben Önnel is történt olyan eset, amely tanulságul szolgálhat mások számára, akkor kérjük, hogy írja meg nekünk az alábbi oldalon:

http://www.cegalapitas-szeged.com/cegalapitas_kapcsolat.htm

Új trükk?

Hogyan csalnak ki pénzt az eladni vágyó ingatlan tulajdonosokból!

Fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjék, mi a legújabb trükk az ingatlan piacon, amivel a hosszú ideje értékesítési gondokkal küzdő tulajdonosokból szépen meg lehet élni. Az is lehet, hogy ez már régi trükk, csak én nem hallottam róla, de most megosztom a Kedves Olvasóimmal, mivel fontos, hogy publicitást nyerjen ez az enyhén szólva is inkorrekt eljárás.

Történt napjainkban egy nyugdíjas ügyféllel, aki a felújított másfél szobás tégla lakását el szerette volna adni. A recesszió miatt hosszabb ideig hiába próbálkozott, a hirdetése alapján az általa megjelölt áron nem talált vevőre.

Elkezdte böngészni az internetet és talált egy céget, akik azt ígérték, hogy a velük szerződő ügyfélnek 30 napon belül eladják az ingatlanát. Nyugdíjasunk megörült a lehetőségnek, hiszen az ajánlat eléggé csábító volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül felemelje a telefonkészüléket és érdeklődjön. Megegyeztek, hogy a cég küldi a munkatársát a szerződéssel, amelyet meg is kötöttek.

Ezután a cég felajánlotta a további értékesítési lehetőségeit, azaz befektetőknek kiajánlja az ingatlant, esetleg aukcióra viszi, illetve hirdetési felületet biztosít. Azonban a fenti lehetőségek igénybevételének a költség oldalát nem beszélték meg, nyugdíjasunknak pedig nem jutott az eszébe erről érdeklődni.

A szerződéskötéskor 18.000.-Ft-ot elkértek az ügyféltől az ügyletért, aki ezt ki is fizette.

Néhány nap múlva telefonon megkereste a cég egyik munkatársa azzal, amennyiben enged a vételárból, akkor van érdeklődő befektető. Csupán 200.000.-Ft-ot kellett engedni, amely nem annyira jelentős összeg, hogy ügyfelünk és bármelyik eladó ingatlan tulajdonosa ne egyezne bele. Nyilvánvaló cél volt a beleegyezés megszerzése! Ez meg is történt és ügyfelünk várta a vevőt. Helyette egy levél érkezett azzal a tartalommal, hogy a befektető csak értékbecslés alapján vásárolhat és elküldték az értékbecslés megrendelését tartalmazó adatlapot.

Az értékbecslés ára a megszokottnál magasabb összegben volt meghatározva, mégsem ez indította el az ügyfelet, hogy ügyvédhez forduljon, inkább az aggasztotta, hogy az értékbecslő a cég munkatársa, aki abban érdekelt, hogy a forgalmi értéknél alacsonyabb értéket állapítson meg.

Ami még szöget ütött a nyugdíjasunk fejébe, hogy az adatlap aláírásával elfogadja azt is, hogy a becsült érték mindkét fél számára kötelező érvényű.

Ebből arra lehet következtetni, hogy jóval a forgalmi érték, sőt, akár a piaci érték alatti ár lesz a becsült érték és akkor a befektető busás haszonra tehet szert a vásárlást követő értékesítés során.

A másik lehetőség, hogy nincs is semmiféle befektető, hiszen a befektető részéről senki sem nézte meg a lakást és a cég csak arra hajt, hogy minél több pénzt gyűjtsön be az elkeseredett ingatlan tulajdonostól.

Az ügyleti díj és az értékbecslés díja együttesen közel 70.000.-Ft bevételt jelentett a cégnek, ha ezt megsokszorozzuk a hiszékeny és az ingatlanuktól szabadulni vágyó tulajdonosok számával, akkor már nem is kell ide befektető és áron aluli értékesítés, már szép bevételi forrása lesz a cégnek, aki még a számla kiállításával sem vesződik, hiszen a nyugdíjas úgysem tudna vele mit kezdeni.

Talán még céget sem kell alapítani ehhez a trükkhöz, elég egy ember, aki felkeresi az ügyfeleket és kipostázza a leveleket.

Nem szeretnék ötleteket adni a trükkökből élő cégeknek, magánszemélyeknek, inkább az ingatlan tulajdonosok figyelmét szeretném felkelteni, hogy legalább velük ne fordulhasson elő ilyen eset!

Dilettáns, vagy csak tehetségtelen?

Esetleg mindkettő?

Elgondolkodtató az alábbi eset! Komolyan nem tudom eldönteni, hogy milyen jelző illik leginkább ennek a történetnek a főszereplőjére.

Döntse el Ön, Kedves Olvasó!

Én pedig maradok a száraz tények, a reménytelen valóság leírása mellett.

Napjainkban mindennapos jelenség, hogy valaki, akinek van elképzelése arról, mivel szeretne foglalkozni, esetleg családján belül vannak tapasztalatok egyes vállalkozási területek terén, ezért elhatározza, hogy belevág a cégalapításba. Nincs is ezzel probléma, hiszen semmire sem jutnánk, ha nem mernénk vállalkozni, nem mernénk az elképzelésünket megvalósítani.

Ez rendjén van idáig!

Hősünk tehát megalapítja a cégét. Van elképzelése, terve és ötlete arról, hogy mivel szeretne foglalkozni. Jelen esetben a vendéglátás volt a cél, mégpedig családi vállalkozás formájában. Ez nagyon jó megoldás, hiszen a pénz, a munka és végül a siker is a családon belül marad.

A vendéglátás nagyon szép, de nagyon nehéz ágazat is, amely nemcsak szakértelmet, sok odafigyelést, de még az előrelátást is megköveteli.

Esetünkben szinte minden adottság megvolt, hősünk megküzdött az üzlet kialakítása, engedélyek, építők és végül a kereskedelmi beszerzések minden formájával, ráadásul sikerrel.

Nagy feladat volt még a vendégkör kialakítása is, amelynek legegyszerűbb módja a kellemes környezet, finom ételek és udvarias kiszolgálás megteremtése. Ez is sikerült!

Mi hát akkor a probléma?

Hát, természetesen a pénz, amely nemcsak napjainkban, de amióta világ a világ mindig is a problémák forrása volt és lesz is.

Hősünk tehát sikerre vitt egy vállalkozást, ráadásul egy nagyon nehéz műfajban, ennek ellenére mégis bajba került.

Energiáját teljesen felemésztette a vállalkozás beindítása és nem jutott már ideje és pénze a cég működési kiadásaira. Működésen értem a járulékok, közterhek folyamatos, havi rendszerességgel történő kifizetését. Ez pedig nagyon fontos feladat, ettől nem lehet eltekinteni. Aki mégis megteszi, számolni kell a következményekkel.

Esetünkben a vállalkozás további fejlesztése, bővítése a felmerült igények miatt létkérdéssé vált. Ehhez azonban pénzre lett volna szükség, amely pályázati úton éppen elérhetővé vált. A cég bele is vágna egy sikeres pályázatba, azonban a felhalmozott NAV tartozás ebből a lehetőségből kizárja.

Hősünknek nincs pénze, hogy rendezze a felhalmozódott adósságát, de ha nem tudja kifizetni, akkor a cége felszámoló martalékává válik.

Hát ebből a helyzetből találja meg valaki a kiutat!

Hősünk egyenlőre nem találja a megoldást és egyértelmű, hogy csak további eladósodás árán kerülhet ki ebből a helyzetből. Mivel a sikeres pályázathoz önerőre is szüksége van, e miatt is el kell majd adósodni és már nem is látjuk az eladósodás végét.

Talán, ha a kezdetek kezdetén előrelátóbb, figyelmesebb lett volna, ha nem csak a szakmai előrelépésre, de a pénzügyekre is figyelt volna, talán ha még takarékoskodik is egy kicsit a bevételből, akkor most egy virágzó vállalkozással büszkélkedhetne.

Ilyen egyszerű egy céget csődbe juttatni, még akkor is, ha jó az elképzelés és sikeres a vállalkozás!

Örökölni, vagy nem örökölni, ez itt a kérdés?

Most egy hihetetlennek tűnő esetet mutatok be!

Még az eset szereplői is hitetlenkednek, ha nem velük történt volna meg, talán el sem hinnék, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.

A kezdetek évekkel korábbra nyúlnak vissza, amikor egy hálás beteg, akinek nem voltak leszármazói, bejelentette orvosának, hogy javára fog végrendelkezni. A beteg tudta, hogy orvosa Alapítványa sok elesett emberen tud segíteni, ezért kis vagyonkájával ehhez a nagyszerű feladathoz szeretett volna a maga módján hozzájárulni. Azt szerette volna, hogy a vagyona olyan helyre kerüljön, ahol sok kiszolgáltatott, beteg emberen tudnak segíteni.

Az orvos nem vette komolyan a felajánlást, hiszen munkája során nap, mint nap találkozik hálás betegekkel, akik örömüket nagyon sokféle módon igyekeznek kimutatni.

A beteggel többet nem találkozott, mivel az Ő szakterületén már nem volt szüksége további kezelésekre.

Néhány év elteltével azonban az orvos kapott egy hagyatéki tárgyalásról szóló értesítést, melyből arról értesült, hogy örökölt. Először nem tudta mire vélni a levelet, de azután az elhunyt neve alapján felrémlett benne az ajánlat, amelyet egy pillanatra sem vett komolyan. Hát, tévedett!

A volt beteg tehát évekkel később egyéb betegségében elhunyt és a végrendeletében az orvost jelölte meg örökösének. Két kisebb értékű ingatlan maradt utána, melyek átadására hagyatéki tárgyalás során kerülhet sor. A tárgyalásra az orvosnak nem volt ideje elmenni, ezért egy helybéli ismerős szakembert kért meg a képviseletére.

A történet eddig, ugyan meglepő, de nem hihetetlen. Ami azonban ezután következett, az nem mindennapi eset.

A felkért kisvárosi szakember azonban nem állt teljesen a helyzet magaslatán szakmailag. A történet lényege, az elhunytnak ugyan nem voltak leszármazói, de élt még az Édesanyja, aki, mint felmenő rokon, örököl a gyermeke halála esetén. A kötelesrész intézményét általában az átlag állampolgárok is ismerik és tudják, hogy egy ilyen helyzetben a végrendeleti örökös köteles kiadni a kötelesrészt az arra jogosultnak. Amennyiben az erre vonatkozó nyilatkozat megtételére sor került volna a hagyatéki tárgyaláson, akkor már vége is lenne a történetnek. Azonban az orvos kálváriája csak ekkor kezdődött el igazán!

Néhány hét múlva kapott a lakóhelye szerint illetékes Bíróságtól egy idézést, ugyanis a köteles részre jogosult hozzátartozó, az Őt megillető vagyonrész kiadása érdekében, beperelte a végrendeleti örököst. A Bírósági eljárás köztudottan hosszan elhúzódó, költséges megoldás a vitás ügyek rendezésére. Jelen esetben az orvos, ismét képviseltetve magát, belecsöppent egy véget nem érő folyamatba, amelynek a költségeit viselnie kellett. Az örökségét még csak nem is láthatta a per lezárulásáig, amely több, mint egy évig tartott. Miután saját pénzéből kifizette a köteles részre jogosultat és végre átvehette örökségét, akkor újabb meglepetések várták. Ugyanis két kisebb értékű ingatlant örökölt, azonban az egyik lakás megvásárlásához az örökhagyó kölcsönt kért egy ismerősétől, mely tényről az orvos csak az átvett íratok áttanulmányozása során értesült. Az egyik lakást ezért, a rossz piaci környezet ellenére kénytelen volt - természetesen mélyen áron alul - értékesíteni, hogy a több millió forintos tartozást, amelyet a vagyonnal együtt örökölt, a kamataival együtt visszafizethesse. A másik kis lakás ugyan megmaradt, de több millió forintos tartozás terhelte az örökhagyó halálától eltelt időszak alatt felhalmozódott rezsi számlák, kamatok, bírságok, az eltemettetés költsége és annak késedelmi kamata, valamint az időközben előkerült további hitelezők jóvoltából.

Az orvost még ma is perlik néhány százezer forintos költség miatt, amely az elhunyt betegsége és ápolása kapcsán keletkezett.

Ha figyelembe vesszük, hogy az örökölt ingatlanok vidéken kis értéket képviselnek és össze számoljuk az örökség átvételéig eltelt idő alatt felszaporodó sok tartozást, kamatot, a hosszú bírósági procedúra során elszenvedett idegességet, a meghurcoltatást, akkor elmondhatjuk, hogy egy nem hozzáértő, tapasztalatlan, vagy csak talán figyelmetlen „szakember” igénybe vétele néha sokkal többet árt az adott ügynek, mintha nem szívességből, hanem üzleti alapokra helyezett elvek alapján, az adott ügyhöz valóban értő, gyakorlott, profi szakembert kérünk fel ügyünk ellátására. Ugyan ennek költségét is viselni kell, de ez mégis sokkal olcsóbb, mint egy elrontott ügyet utólagosan megoldani, ha ugyan van ilyen helyzetben egyáltalán utólagos megoldás.

Ki milyen következtetést von le ebből az esetből, azt Önre bízom kedves Olvasó!

Talán tanulságul szolgálhat ez az eset is a többihez hasonlóan!

 

Felelőtlen, vagy áldozat?

Ez az eset számomra is meglepő, mivel nem hittem volna el egy felnőtt emberről, aki beszámítási képességének teljes egészében a birtokában van, hogy ekkora hibát el tud követni!

Mégis megtörtént!

Amikor a cégalapítás érdekében az ügyfelek felkeresik az eljáró ügyvédet, nagyon lelkesek és hisznek abban, hogy az általuk alapított cég sikeres lesz. Ez egy természetes hozzáállás és az ügyvédi irodában minden segítséget megkapnak ahhoz, hogy az indulás jogilag is zökkenőmentes legyen.

Amikor egy vállalkozó nemcsak saját céget alapít, de a barátját is felkarolja és igyekszik neki mindenben segítségére lenni egy saját cég alapítása során, nem szokatlan helyzet.  Ez történt ebben az esetben is!

A vállalkozó elkísérte az ügyfelet az ügyvédhez és a cégalapítás összes fázisában segítségére volt. Segített neki megfelelő cégnevet találni, elment vele a Bankba, hogy átutalják az illetéket és az elkészült cég dokumentáció áttanulmányozásában is segítségére volt, több szem többet lát alapon. Az ügyvéd felhívta a figyelmet a cégalapítást követő teendőkre is (bankszámla nyitása, a könyvelő felkeresése stb.) és útjára bocsátotta a lelkes cégtulajdonost a vállalkozó barátjával együtt.

Teltek-múltak a hónapok és több mint fél év elteltével az ügyfél  telefonon érdeklődött, hogyan tudna megszabadulni a cégétől.  Hihetetlennek tűnt, hogy olyan nagyszabású tervek birtokában miért akarja ilyen gyorsan megszüntetni a céget. Köztudott, hogy nem mindegyik vállalkozás tudja megvalósítani elképzelését, gyakran felkészületlenek a cégvezetők, nem végeznek piackutatást, nem készítenek üzleti tervet és nem tervezik meg előre tudatosan a cég tevékenységét. Gyakran egy jó ötletnek tűnő elgondolás alapján döntenek úgy, hogy céget alapítanak. Amikor elfogy a pénzük és a vállalkozás nem  hozza azt a bevételt, amit vártak tőle, akkor feladják. Pedig lennének lehetőségek!

Visszatérve az esetünkhöz, az ügyfél kétségbe esve keresi a megoldást, mivel csapdába került. Elmesélte, hogy a vállalkozó „barátja” nem is igazán a barátja, csak egy ismerőse ajánlotta neki. Nem pontosan derült ki, miért kellett ajánlani a „barátot”, de ez esetünkben nem is lényeges. A lényeg az, hogy a vállalkozó „barátnak” volt szüksége még egy cégre és az ügyfelet kérte fel az alapításra. Az elmúlt hónapokban azonban kiderült a vállalkozó „barát” börtönbe került korábbi cselekményéért és az ügyfél nem tudott mit kezdeni a cégével. Bankszámlát ugyan nyitott és könyvelőt is felkért a könyvelésre, de a bankszámlára nem fizette be a nagy összegű törzstőkét és a könyvelő munkadíjával is hátralékba került. Elmondása szerint megállapodásuk alapján minden költség viselését  a „barát „ vállalta,  így Ő egyáltalán nem foglalkozott a cég pénzügyi helyzetével, annak ellenére, hogy Ő a cég tulajdonosa és az ügyvezetője.

Miután a „barát” börtönbe került, az ügyfél végre, sajnos későn, de rádöbbent arra, mekkora hibát követett el, amikor „baráti” szívességként céget alapított. Most ismerte fel csak igazán, hogy milyen nehéz helyzetbe került. Egy céget könnyen és gyorsan meg lehet alapítani, de ez egyben felelősséget is jelent. Aki ezt vállalja, annak vállalnia kell a cég jogszabályoknak megfelelő működtetését is. Amikor ezt az ügyfél megértette, akkor már késő volt! A céget végelszámolással ugyan meg lehet szüntetni akkor, ha nincs tartozása. Esetünkben nem minden határidős feladatnak tett eleget a cég, az ebből eredő bírság, kamat megfizetése pedig a cég tulajdonosát terheli.  Ezzel a ténnyel szembesülve az ügyfél egyetlen egy célt tűzött ki maga elé, megszabadulni valahogy a cégétől. Valószínűleg idő kell ahhoz, hogy megértse, ez nem így működik! Előbb teljesíteni kell a fizetési kötelezettségeit és miután rendben lesz a cég könyvelése, akkor megkeresheti a megszüntetés legmegfelelőbb eszközét.

Nehéz helyzetbe került az ügyfél, el kell ismerni, de ezért csakis neki kell vállalni a felelősséget. Ugyan keresi még a kibúvót és nem tudja elfogadni, hogy nincs!

Ez az eset is jól példázza, időnként az ügyfelek saját hibájukból kerülnek nehéz helyzetbe. Néha a tudatlanság, néha a jóhiszeműség, néha a hanyagság vezet a kilátástalanságba.

Esetünkben az ügyfél, ha az alapítás során őszintén elmondja, hogy szívességből segít „barátjának”, biztos vagyok abban, hogy minden ügyvéd lebeszélte volna tervéről.

Döntse el Ön, kedves Olvasó, hogy esetünkben az ügyfél felelőtlen döntést hozott-e, vagy csak áldozata lett ennek az ügynek?

 

A sikeres életből a nyomorba kerülés tragikus esete!

Nem könnyű felépíteni egy sikeres életet, üzletet nyitni és családi házat építeni 3 gyerek mellett. Ez sok embernek sikerül! Azonban, nagyon könnyen előfordulhat, hogy rossz irányba mennek a dolgaink és akár nehéz helyzetbe is kerülhetünk. Nem kell ahhoz senkinek sem meghalni, nem kell súlyos betegséget kapni, elegendő egy rossz tájékoztatás és már azt vesszük észre, hogy nincs semmink, mindenünket elveszítettük.

Hát egy ilyen  esetet mesélek most el!

Az történt, hogy az ügyfél jó ötlettől vezérelve elhatározta, üzletet nyit a város szívében. Kiszemelt egy Önkormányzati bérleményt és elment az Okmányirodába, hogy kiváltsa az egyéni vállalkozói igazolványát, amelyre szüksége volt az üzlet működtetéséhez. Mivel nem rendelkezett kereskedelmi végzettséggel, ezért azt a felvilágosítást kapta a Hivatalban, hogy erre a tevékenységre nem válthatja ki az igazolványt. Mivel az ügyfél nem akart lemondani ötlete megvalósításáról, ezért elhatározta, megkeresi a megoldást, hogy mégis megvalósíthassa álmát. Keresett egy olyan személyt az ismeretségi körében, aki rendelkezik kereskedelmi végzettséggel és akinek a neve alatt megnyithatja üzletét. Ezt jó megoldásnak találta az ügyfél és végül meg is valósította. Az üzlet bérleti joga is a kereskedelmi végzettségű ismerős nevére került. Az üzlet kialakítását és az árufeltöltés anyagi terheit azonban az ügyfél viselte, ezért a saját tulajdonú családi házát, ahol három gyermeket nevelt a férjével együtt, elzálogosította és hitelt vett fel. Az üzlet beindult és jól működött. A család szépen meg tudott élni a bevételből és mindent meg tudtak adni gyermekeiknek. Csakhogy az egyik gyermek megbetegedett és hosszú kórházi kezelésre szorult. A 8 hónap alatt minden idejét a gyerek és a Kórház kötötte le, így az ügyfélnek nem jutott ideje odafigyelni az üzletére. Ezt kihasználva az ismerős, akinek a nevén volt a sikeres vállalkozás, eladta az üzlet bérleti jogát. Az ügyfélnek pedig megmaradt az adósság és a jelzálogjog. Mivel a jövedelem forrás egyik pillanatról a másikra megszűnt, ezért nem tudta fizetni a hitel törlesztő részleteit sem. A család anyagi helyzete megingott. Nem volt mit tenni, el kellett adni a családi házat, hogy ki tudják fizetni a tartozásukat. Albérletbe költöztek. A férjével együtt keményen dolgoztak, hogy meg tudják teremteni a szükségleteiket. Időközben a férj elveszítette munkáját, mivel a fővállalkozó a milliós tartozását nem fizette ki. A férj munkanélküli lett. A feleség is csak alkalmi munkákat talált, amely nem hozott rendszeres bevételt. Már az albérleti díjat sem tudták kifizetni, ezért a főbérlő felmondott a családnak. A felmondási idő elteltével nem tudják hová fognak költözni a még velük élő kiskorú gyermekükkel, mivel a másik két gyerek az évek során nagykorú lett és elköltözött a családtól.

Amennyiben a Hivatalban, az indulásnál, az ügyfél pontos felvilágosítást kap, vagyis precízen tájékoztatják arról, hogy kiválthatja a vállalkozói igazolványt, abban az esetben, ha egy megfelelő szakképesítéssel rendelkező alkalmazott, vagy segítő családtag foglalkoztatását igazolja, akkor egészen másképpen alakult volna ennek a családnak a sorsa.

Ez az eset szolgáljon tanulságul, mind a felvilágosítást nyújtók, mind a vállalkozást indítani szándékozók számára!

 

 

 

 

 

 

látogató
számláló